IKSZ-AKTOR / ISKOLAI KÖZÖSSÉGI SZOLGÁLAT, MINT AZ IFJÚSÁGI RÉSZVÉTEL LEHETŐSÉGE

Mentorált csoport:

Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság közösségfejlesztői, helyi ifjúsági szervezetek és ifjúsági célú szakmai partnerek képviselői (alkalmanként 10-12 fő)

Mentor neve: Szabó Csaba

1. A JÓGYAKORLAT LÉNYEGE

Az Iskolai Közösségi Szolgálat (IKSZ) apropóján önszerveződő fiatalok közösségépítő folyamatának támogatása közvetett módon, a fiatalokat segítő szakemberek és partnerek külső mentori támogatásával.

2. HELYZETKÉP – résztvevők és fejlesztési cél

A tatai székhelyű Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság az elmúlt években sikeresen szólította meg a településen tanuló és élő középiskolás fiatalokat. Tata Város Önkormányzatával és a helyi diákönkormányzattal (TAVIDÖK) közösen 2025-ben már 8. alkalommal szervezték meg az IKSZ BÖRZE rendezvényüket, mellyel az érettségihez kötelező 50 órás Iskolai Közösségi Szolgálat (IKSZ) teljesítésében segítenek a diákoknak – velük együtt pedig a helyi középiskoláknak és fogadó szervezeteknek.

A tartós partneri együttműködés új szintre emelkedett, amikor az iskolai közösségi szolgálatosok részéről felmerült az igény, hogy önkéntesként „tovább szolgáljanak” a helyi közművelődési szolgáltatóknál. Mivel a Népfőiskolai Társaság küldetésében kiemelt helyen szerepel az állampolgári részvétel támogatása, a szervezet szakmai munkatársai tudatos közösségfejlesztő folyamatot indítottak el a fiatalokkal. Ehhez hívták segítségül a Magyar Közösségépítők Értékszövetsége Egyesület mentorprogramját.

3. A MENTORÁLÁSI FOLYAMAT SZAKMAI FELÉPÍTÉSE

Csoportos mentorálásra jelentkezett a szervezet, melynek három munkatársával, továbbá a diákönkormányzat, illetve a helyi ifjúsági közösségek egy-egy képviselőjével terveztük végig vinni a fejlesztési folyamatot. Alkalmanként bekapcsolódtak IKSZ partnerszervezetek képviselői is, de a fejlesztő csapat törzsét a Népfőiskolai Társaság munkatársai, illetve a diákok képviselői alkották.

A folyamat során a mentoráltak vállalták a helyi ifjúsági közösségfejlesztő tevékenység megvalósítását, a mentor pedig őket, mint aktorokat támogatta – tehát közvetlenül nem vett részt a közösséggel való munkában. Hét, előre egyeztetett alkalommal került sor személyes találkozóra, illetve közös csoportmunkára, ezenkívül igény szerint csoportos vagy egyéni online konzultáció is elérhető volt (Teams felületen, Messenger csoportban, mobilon vagy e-mailen).

A mentorált csoport alapvetően azzal a rövid távú, 4–6 hónap alatt teljesíthető céllal indult, hogy a fiatalok meglévő lelkesedését, ötleteit, erőforrásait valamilyen produktív, gyakori és gyors visszacsatolással megerősíthető tevékenység(ek)be csatornázza be. Előfelvetésünk az volt, hogy a rendszeres aktivitás és a feladatok közös végrehajtása segíti a közösségépítést. Közös beszélgetéseink során ehhez kerestük a formákat, trendi lehetőségeket, illetve ezek tanulságait dolgoztuk fel.

Ifjúsági közösségfejlesztés Tatán – Csoportos mentorálási folyamat ütemterve

Várt eredmények

• A résztvevők önálló, tudatos fejlesztőkké válnak.
• Közös ifjúsági projektek valósulnak meg.
• Erősödik a bizalom a fiatalok és a kulturális szakemberek között.

A részvétel különböző fokozatait megismerve és kipróbálva önálló programokat és közösséget (klubot) szerveznek a résztvevő fiatalok.

A csoportos mentorálás előnye:

A mentorálás folyamatában jelentősége volt, hogy a konzultációk során nemcsak egy-egy egyéni visszajelzés alapján haladhattunk, hanem használhattuk és adott esetekben ütköztethettük is a mentorált csoport tagjainak eltérő álláspontját, véleményét. Ennél is fontosabb a társas támogatás, a közösen bejárt út. Alapvető fontosságú hangsúlyozni, hogy esetükben is a mentor csupán egyfajta katalizátor, aki a folyamatokat közvetlenül nem irányítja, de támogató jelenlétével folyamatosan erősíti a közösségfejlesztőket. Ennek köszönhetően a fejlesztés sikere és az elért eredmények teljes egészében a résztvevőket illetik, döntéseik pedig valódi autonómiát tükrözve, önállóan születnek meg.

4. A MENTORÁLÁS SORÁN ALKALMAZOTT MÓDSZEREK

• SWOT analízis: a kiinduló helyzetben rejlő belső gyengeségek és erősségek feltárása, illetve a külső lehetőségek és veszélyeztető körülmények meghatározása.
• Közösségfejlesztés alapjai: helyzetfelmérés, megfigyelés – cselekvők egybegyűjtése – értékek és feladatok meghatározása – cselekvők közösségi szerepvállalása – partnerek feltérképezése, bevonása – megvalósítás – közös értékelés.
• TUCKMAN-FÉLE MODELL – csoport fejlődésének szakaszai
• HART LÉTRA közösségi részvétel szintjeinek modellezése: tájékoztatás – konzultáció – bevonás – együttműködés – felhatalmazás.

A Tuckman-féle csoportdinamikai modell

A csoportfejlődési folyamatok értelmezésében meghatározó szerepet tölt be Bruce Tuckman csoportdinamikai modellje, amely a csoport működésének öt egymást követő szakaszát különíti el:

• Csoportalakulás (forming): az orientáció és az ismerkedés időszaka, amelyben a tagok feltérképezik a csoport működését és saját szerepüket.
• Viharzás (storming): a szerepekért, státuszokért és befolyásért folytatott konfliktusok szakasza, ahol gyakran jelennek meg nézeteltérések és feszültségek.
• Normaképzés (norming): a közös normák, szabályok és együttműködési keretek kialakulásának periódusa.
• Teljesítés (performing): az érett csoportműködés szakasza, amelyet hatékony együttműködés és magas szintű feladatorientáció jellemez.
• Újraformálódás (re-forming): a csoport átalakulásának időszaka, amely új tagok érkezése, tagcserék vagy szervezeti változások következtében alakulhat ki.

Hart-modell

A Magyarországon 1991 óta érvényben lévő Gyermekjogi Egyezmény kimondja, hogy minden gyermeknek (18 év alatti személynek) joga van részt venni az őt érintő ügyekben. A gyerekek számos területen bekapcsolódhatnak a döntéshozatalba: családi, iskolai, helyi vagy akár országos szinten, valamint különböző programokban és projektekben is. Roger Hart az UNICEF Innocenti Kutatóközpontjának 1992-es tanulmányában nemzetközi példák segítségével mutatta be a gyermekek és fiatalok részvételi lehetőségeit. Munkájában összegzi a gyermeki részvétel és szerepvállalás területeit, feltételeit és jelentőségét, legismertebbé azonban a részvételi szinteket bemutató létramodell tette. Hart az Arnstein (1969) által a felnőttek állampolgári részvételére alkalmazott létra-metaforát vette alapul, amelyet új kategóriákkal egészített ki.

Ez a modell hasznos útmutató lehet mindazok számára, akik gyermekek és fiatalok projektmunkában való részvételével foglalkoznak, vagy szeretnék megérteni a különbséget a gyerekek puszta felhasználása és a valódi részvétel között.

A felnőttek gyakran hajlamosak alábecsülni a gyerekek képességeit a döntésekben való részvétel terén, miközben sok esetben szívesen alkalmazzák őket különféle célok elérésére. Előfordul az is, hogy a felnőttek olyan projekteket szerveznek és irányítanak, amelyekben a gyerekek előre meghatározott szerepek szerint, kötött szabályok mentén vesznek részt. Ezek az alkalmak sokszor pozitív élményt nyújtanak mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek. A gyermeki részvételről legtöbbször olyan színházi produkciók, táncbemutatók, sportprogramok vagy rajzversenyek jutnak eszünkbe, amelyeknek ők a főszereplői. Ezekkel nincs probléma addig, amíg nem próbálnak többnek látszani annál, mint amik valójában, és ez minden résztvevő számára egyértelmű. A probléma ott kezdődik, amikor a gyerekek részvétele manipulációvá válik, a gyermek tárgyiasul és felhasználják. Hart a részvétel különböző fokozatait két nagy csoportra osztotta: az egyikben a gyerekek részvételének látszata jelenik meg, valódi bevonódás nélkül (piros színnel jelölve), míg a másikban tényleges részvétel és szerepvállalás valósul meg (zölddel jelölve).

A gyerekek és fiatalok részvételi lehetőségeinek fokozatai

Az, hogy a részvétel mely fokozatáról beszélhetünk, különböző tényezőkön múlik:

1. A gyerekek megértik a projekt célját

2. A gyerekek értik saját szerepüket

3. Van választásuk eldönteni, hogy részt vesznek a projektben azután, hogy azt elmagyarázták nekik

4. Szerepük jelentőséggel bír vagy csupán manipulatív, dekoratív

5. Visszajelzést kaptak arról, hogy ki és miért hozta a döntést, illetve hogyan használták fel az ő hozzájárulásukat

6. A felnőttek vagy a gyerekek a kezdeményezők

7. A döntéshozatalban milyen súlyt kap a véleményük, mennyire valósul meg a felnőttek és gyerekek partnersége

8. Mindez az emberek számára, kifelé is érthető

Hart hangsúlyozza, hogy a létramodell nem kizárólag a minőséget mutatja, ezért nem minden esetben a legfelső fokozat tekinthető a legjobb megoldásnak. Ez nagymértékben függ a gyermek érintettségétől, életkorától és fejlettségi szintjétől. Nem szükséges, hogy minden gyermek minden helyzetben a legmagasabb szinten kapcsolódjon be egy programba. Különböző élethelyzetekben más-más gyerekek eltérő mértékben szeretnének részt venni vagy felelősséget vállalni. A legfontosabb alapelv a választás lehetősége: olyan programokat kell kialakítani, amelyek biztosítják, hogy a gyerekek saját képességeikhez mérten a lehető legmagasabb szinten vehessenek részt bennük. Ehhez minden esetben mérlegelni szükséges, hogy az adott helyzetben milyen módon tudnak a gyerekek valóban és érdemben bekapcsolódni. 

5. A MENTORÁLÁSI FOLYAMAT EREDMÉNYE, TANULSÁGAI

Az IKSZ által motivált fiatalok esetében a közösségfejlesztés afféle csapatépítési folyamat, mely már közvetlenül az intézménybe lépés pillanatától kezdetét veszi. Bár az iskolai közösségi szolgálat és az önkéntesség között jelentős motivációs és jogi különbségek feszülnek, a két terület metszete közös értéket teremt mind a diák, mind a befogadó intézmény számára. A csapatban végzett munka nemcsak megnöveli az elvégzendő munka hatékonyságát, de biztonságérzetet is ad.

A csapatépítés esetükben is olyan tudatosan tervezett és szervezett folyamat volt, amelynek célja a csoporttagok közötti együttműködés fejlesztése, a bizalom erősítése, valamint a szervezeti és közösségi működés hatékonyságának növelése. A csapatépítő folyamatok középpontjában a kommunikáció, az együttműködési készségek fejlesztése, a közös célok kialakítása és a csoportkohézió erősítése áll. Jelen kontextusban kiemelt jelentőséggel bír a csoportbizalom és az elköteleződés szintjének növelése is.

A csapatépítő tevékenységek számos egyéni és szervezeti szintű pozitív hatással járhatnak. Legfontosabb funkciói az alábbiakban foglalhatók össze:

• elősegítik a kapcsolati háló erősödését és a munkatársi kapcsolatok elmélyülését;
• támogatják a hatékonyabb személyközi kommunikáció kialakulását;
• javítják az együttműködési készségeket és a csoporton belüli koordinációt;
• hozzájárulnak a szervezeti célokkal és értékekkel való azonosuláshoz;
• növelik a feladatvégzés eredményességét és a munkafolyamatok hatékonyságát;
• segítik a résztvevők rejtett kompetenciáinak felismerését és fejlesztését;
• erősítik a felelősségvállalást és az aktív részvételt;
• kedvezően befolyásolják a szervezeti klímát és a munkahelyi légkört;
• fejlesztik az alkalmazkodóképességet és a problémamegoldó készségeket;
• ösztönzik a kreatív és innovatív gondolkodást.

Ideális esetben a csapatépítés nem önmagáért valósul meg, hanem szervesen kapcsolódik a szervezet küldetéséhez, stratégiai céljaihoz és közösségi működéséhez.

A csapat működését alapvetően három meghatározó tényező strukturálja: a közösen elfogadott célok, az ezek elérésére irányuló közös törekvések, valamint az egyértelmű normák és szabályrendszerek. Egy új csoport kialakulása során kiemelt jelentőségű az ismerkedési szakasz, amelyet a szerepek, pozíciók és belső erőviszonyok fokozatos kialakulása követ.

A csoportdinamikai folyamatok nyomon követése a közösség fejlődése szempontjából alapvető fontosságú. Ennek érdekében indokolt lehet a csoportszerkezet rendszeres vizsgálata, például szociometriai módszerek alkalmazásával, amelyek képesek feltárni a kapcsolati mintázatokat, a periférikus helyzeteket vagy a központi szerepeket.

ÖSSZEGEZVE

A tatai ifjúsági csapat a mentorálás végére már elérte a normaképzés fázisát. Közösségi aktivitásuk az ifjúsági részvételt mérő nyolcfokú skála alapján a „6. Közös döntéshozatal a fiatalokkal” lépcsőfokon áll, pontosabban halad dinamikusan előre.