Panyolán lenni olyan, „mintha hazajönnél”
Ezt az érzést, a hozzá kapcsolódó vendégszeretetet és figyelmességet tapasztalhattuk meg november 19-20-án Panyolán. Az ország több szegletéből érkeztek a Mintalátóút résztvevői, akik a hosszú út után megpihenhettek egy kis időre ebben az ízes szatmári közegben. Ízes, mégpedig attól, hogy végig kóstolhattuk a helyi jellegzetes ételeket és pálinkát, melyeknek sok esetben a „nem tudom” nevű és a szatmári szilva az alapanyaga. Ha valaki eddig azt gondolta, hogy Panyola egyenlő a pálinkával, az téved. Panyolán sok minden kapcsolódik a szilvához és ezáltal a pálinkához, azonban még több minden van a pálinkán túl. És ez a sokszínűség adta számunkra a látvány gazdagságát, az ízek zamatát, a hely nyugalmát és otthonos jellegét.
Az első nap délelőttje a Közösségi Házban zajlott, és az ismerkedésről, az öt utcából álló falu életének bemutatásáról, az ott élő közösségek mindennapjairól szólt. Vendéglátónk Muhari Zoltán, a település polgármestere élményszerűen és rengeteg módszertani kiegészítéssel mesélt programjaikról, az azokhoz fűződő jó gyakorlatokról, a kapcsolódó történetekről, amelyek a minőségi Jógyakorlat összetevői. Bemutatója alatt átvedlett pulyaszedővé, aki előszeretettel incselkedik a faluba érkezőkkel és viccelődik a gyerekekkel a rendezvények alatt. Jól érzékelhető volt az, hogy egy ilyen meghökkentő, nem szokványos szerep, ami a hagyományokat eleveníti fel, milyen nagy hatást tud kiváltani az érintettekben. Szépen kirajzolódott előttünk egy sokéves, tudatos tervező és fejlesztő folyamat, amelyben nehézségek is voltak, azonban az elért eredmények határozzák meg a minőséget. A Közösségi Ház falain a nyári Szatmári Alkotótáborokban született több mint hatvan festmény mesél el megannyi történetet, illetve fotó- és plakátkiállítás is díszeleg az eddigi programok, rendezvények üzeneteivel.
Délután, a Panyolai falusétán, élőben is megismerhettük a település szépségét, jellegzetességeit. A délelőtti beszélgetéshez hasonlóan, itt is az interaktív és módszertani megközelítésű, a tapasztalati tanulásra törekvő bemutatás volt a középpontban. Polgármester úr sokat mesélt a település történetéről, az épületekről, a rendezvények helyszíneinek kialakításáról, a természeti környezet adottságairól. A Szamos, az Öreg-Túr és a Tisza veszi körül az ősi szatmári települést, amely volt, hogy megszenvedte a folyók ölelését. A 70-es évek árvize szinte teljesen elsöpörte a falut, ami szerencsére újjáépült, méghozzá úgy, hogy az itt élők megóvták és tovább éltetik a múltjuk legszebb hagyományait. Jellemző rájuk az egymás segítése, a mindenki iránti való kedvesség és a vendégszeretet. Betekintettünk a varróműhelybe, ahol helybéli asszonyok gyönyörű abroszokat, kötényeket, szatyrokat készítenek eladásra. Megtudtuk, hogy az önkormányzat konyhája látja el az óvodát, a nyugdíjasokat, a rászorulókat. Jártunk a PanyolaFeszt és Hagyományőrző Farsang helyszínein és szinte megelevenedtek a színes programokkal kapcsolatos történetek. Megtudtuk, hogy ezeket a rendezvényeket a szatmári hagyományok életben tartásának igénye miatt indították el és évről-évre egyre nagyobb sikerrel zajlanak. A fesztivált a falunapot helyettesítő programként hívta életre egy civilekből, lelkes fiatalokból álló csapat, Muhari Zoltán vezetésével. Napjainkban már egyre távolabbról érkeznek ide az érdeklődők. A helyiek pedig tárt karokkal, finom ételekkel és italokkal várnak mindenkit. Fellépnek itt népzenészek és néptánccsoportok, országos hírűek és kevésbé ismertek. A legutolsó fesztivál igazi programkavalkádot kínált remek koncertekkel, bábszínházzal, vándorjátszótérrel, mesemondóval, kézművesekkel, autós mozival, táncházakkal. Az aktív kikapcsolódásra vágyók végig kerékpározhatták a Beregi Kört, de a Fuss a palajig! futóversenyen is indulhattak. Az üzenet pedig egyre jobban átmegy, mégpedig, hogy a népi kultúra közvetít a városi lakosok és a vidéki vendéglátók között, és hogy itt úgy érezheted magad, „mintha hazajönnél”. Betértünk a gyönyörű református templomba, melynek kivilágított toronyórája messziről hazavezeti az itt élőket. Elmondható, hogy eddig a szemünk fogadta be a falu látványát, itt a templomban pedig a tiszteletes asszony szívhez szóló, a lelkészi szolgálatról mesélő szavai egészen a lelkünkig hatoltak.
Majd egy különleges programelem következett, mégpedig a FehérKávéSzünet (Gyorskupica), azaz bekukkantottunk a Panyolai Szilvórium Zrt-be. Régen a panyolai ártér területén, félvad szilvafákon termett, manapság pedig szinte minden portán fellelhető a térség különleges gyümölcse, ami egy szilvafajta, és a „nem tudom” nevet viseli. A hagyomány szerint a különleges név úgy alakult ki, hogy a kérdésre, hogy mi a neve ennek a szilvafajtának, csak azt tudták válaszolni: nem tudom. Ezen a vidéken terem a szatmári szilva is, amely eredetvédett, és 61 körbezárt településen lelhető fel. Csak ezeken a helyszíneken feldolgozva viselheti a jól ismert és elismert nevet. Ezek az adottságok a pálinkafőzés többszáz éves múltját is meghatározták. A Panyolai Szilvórium Zrt. számtalan hazai és nemzetközi díjat elnyert pálinkái a hagyományos receptek alapján, de modern szakmai megoldásokkal, és hihetetlenül szakértő gondoskodással készülnek. Igen, meg tudjuk erősíteni az előző sorokat. Kóstoltunk, ízlelgettünk és csakis elismerő szavak jutnak eszünkbe ezekkel a különleges pálinkákkal és előállításukkal kapcsolatban.
A Széles Gyula Kiállító- és Kézműves Házban még mélyebben megismerkedhettünk a település múltjával, hagyományaival, értékeivel. Széles Gyula, a település egykori pedagógusa néprajzkutatókkal folytatott levelezéseit mutatja be a kiállítás, illetve állatalakoskodó jelmezes figurákat, a disznóvágás hagyományait, a szilvalekvár készítésének folyamatait is megtekinthetik az érdeklődők. A Hagyományőrző Farsang, ahogy már említettük, szintén fontos, disznóvágással egybekötött eseménye Panyolának. Az egyébként kiválóan főző helyi nyugdíjasklub minden évben megeleveníti az 50-es, 60-as évek fonójeleneteit. A farsangi jelmezes felvonuláson több száz maskarás, köztük medvék és kecskejelmezbe öltözöttek, járják az utcákat, betérnek egy-egy portára, ahol kisebb produkciók, néptánc-oktatás várja a látogatókat. A Közösségi Házban folytatódik a nap a farsangi bállal, amelyen két népzenekar is játszik. Versenyeznek a jelmezek, kóstolhatóak a helyi ízesítésű disznótoros ételek. Valódi közösségi élet és élmények várnak az ide érkezőkre.
Az esti órákban a Vándorzongora projekt kulturális programon vehettünk részt, ahol négy fiatal tehetség örvendeztetett meg bennünket zongorajátékával. A vendéglátók jelképes ajándékkal köszönték meg mindenkinek a fellépést, ami azt az üzenetet sugallja, hogy jó, hogy itt vagy nálunk, figyelünk rád!
Másnap műhelymunka következett, ami a Mintalátóutak szakmai mentorálási része. A lényege az, hogy az előző napon bemutatott Jógyakorlatok elgondolkodtassák a résztvevő Látópont címbirtokosokat és az ott megéltek saját Jógyakorlatuk módszertani szempontú megközelítésére ösztönözzük őket. Polgármester úr találóan Látókörnek nevezte el a szakmai beszélgetést, ahol egymás felé fordulva és egymásra figyelve beszélgettünk a témáról és sok más, kapcsolódó kérdésről is. A megnyílást tréningeken használt képkártyák és szókártyák is támogatták. Szeretnénk elérni azt, hogy a Látóutak szakmailag és módszertanilag magas színvonalon és élményszerűen legyenek megszerezve, így számos innovatív módszert és eszközt használunk mi magunk, mentorok is.
A délelőtt további részében ellátogattunk a Panyolium aszaló manufaktúrába, ahol a termesztéstől kezdve az aszaláson, főzésen és feldolgozáson át a csomagolásig minden a Panyoliumban tevékenykedő helyiek dolgos kezei között zajlik. Olyan különleges ízvilágot nyújtanak az ínyencségekre fogékony vásárlóknak, amivel korábban aligha találkozhattak. Termékeik az aszalt gyümölcsök, aszalt gyümölcsből készült teák és lekvárok ízléses csomagolásban sorakoznak a polcokon, hogy hazavigyük és megkóstoljuk újra a panyolai ízvilágot.
A Panyolára kirándulók fogadását, programjaik megszervezését Muhari Zoltán polgármesteren kívül Balogh Andrea és Katona Lajosné Ilona közösségi szakemberek, illetve az önkormányzat munkatársai és a helyi közösségek tagjai végzik évek óta nagy gyakorlattal és határtalan lelkesedéssel.
Hálásak vagyunk vendéglátóink figyelméért és gondoskodásáért! Köszönjük a címbirtokos szervezetek részvételét, folytatjuk a közös munkát a címbirtokos pályázathoz szükséges Jógyakorlatok formálásával: Bethlen Gábor Népfőiskola; Debreceni Művelődési Központ és Ifjúsági Ház – DEMKI Tímárház; Géberjén Község Önkormányzata; Mátraszentimre Községi Önkormányzat, Felső-Mátra Oktatásáért Alapítvány, Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat – Mátraszentimre; Pápateszér Község Önkormányzata; Minden, ami Szatmár-Bereg Egyesület; II. Rákóczi Ferenc Művelődési Ház és Könyvtár – Nagyecsed.
Bodor Anita
mentor munkacsoport vezető
