Április 23-án Zala és Vas megye szívében jártunk. Ritka az a nap, amikor ennyire világossá válik: a közösség nem csupán egy szó, hanem valódi, megélt élmény. Rezi és Bérbaltavár olyan arcát mutatta meg a csoportnak, ahol a kultúra nem „program”, hanem természetes életforma.
Rezi már az első pillanattól bevont bennünket. A Szent Lukács Művésztelepen eltűnt a határ alkotó és résztvevő között: festettünk, verseket hallgattunk, inspirálódtunk – és közben észrevétlenül gyűjtöttük a tapasztalatokat. A közösségi kertben a tavasz illata, a rétesnyújtás öröme és a helyi ízek mind hozzájárultak ahhoz az érzéshez, hogy itt minden a helyén van.
A Csero-Sajt Manufaktúrában – ahol fantasztikus sajtokat kóstolhattunk – ismét megerősödött bennünk: ha az igazi érték gyakran a legegyszerűbb dolgokban rejlik. Az ebéd is ezt tükrözte: helyben termesztett alapanyagokból, a szemünk előtt készült el – savanyított kerékrépaleves, háromféle házi rétessel.
Délután Bérbaltaváron a költészet szó szerint életre kelt. Nagy Gáspár szellemisége végigkísérte utunkat: a szülői házban, a temető csendjében, és minden egyes állomáson, ahol a versek megszólaltak. A versfákhoz érve egy pillanatra mindannyian részeseivé váltunk valami csendes, mégis mélyen ható közös élménynek. Itt a költészet nem tananyag volt – hanem élő kapcsolat.
A nap végére nemcsak élményekkel gazdagodtunk, hanem megerősítést is kaptunk: a helyi közösségekben hatalmas erő rejlik. Ha teret kapnak, képesek értéket teremteni, megőrizni és továbbadni. A kollégák visszajelzései is ezt igazolják: ez a nap feltöltött, inspirált, és új ötletekkel, jó gyakorlatokkal gazdagított bennünket.
Köszönjük Rezinek és Bérbaltavárnak ezt a különleges élményt – jó lenne minél több ilyen „élő” közösséggel találkozni!