2026. május 12-én a Látóút programsorozat az érdeklődőket először Nagykátára, majd Fegyvernekre vezette. A fókuszban az élményalapú helytörténeti programok álltak: papírszínház, hagyományőrző csatajelenet, solymászmise. Ezek lehetővé teszik, hogy a múlt ne elvont ismeretként, hanem személyes tapasztalatként épüljön be a közösségi emlékezetbe, mindez a települési, régiós összefogások eredményeképpen. Továbbá a „solymászmise” felfedte, hogyan lehet civil- és közszféra együttműködéséből olyan természetközeli programot létrehozni, amely egyszerre épít a fenntarthatóságra és a népi hagyományokra.
Nagykátán először Dorner Gábor polgármester köszöntötte a résztvevőket, majd Bori Ágnes, a Nagykátai Városi Könyvtár és Művelődési Központ intézményvezetője. A nagykátai intézmény nagy figyelmet fordít arra, hogy elevenen tartsa a történelmet, helyi mondákat, amelyre több példát is mutatott. „A Napnak harangozók története” egy helyi legenda, amely megelevenedett a mesterséges inteligenciagrafikákon keresztül. Virh József katolikus pap és Káposztás Gábor református lelkész pedig az ökumenikus összefogást mutatta be a „Két torony városán” elnevezésű városi sétán keresztül, amely a szakrális emlékhelyeket állítja a középpontba.
Bori Ágnes beszélt a Tápiómenti Kulturális Koncepcióról, több település összefogásával hogyan valósulnak meg nagyobb léptékű programok, melyek fókuszában a közös történelmi gyökerek állnak. Az egyik fő momentum a Tápióbicskei csata rekonstruálása a Tápió folyó partján. A Tápió a két település között van félúton, ahol minden évben egy élő történelemórát láthatnak az odalátogatók. Az esemény fő célja az 1849-es április 4-ei csatára és hőseire való megemlékezés, ahol minden odalátogatónak lehetősége nyílik régi hagyományok, katonai virtusok megismerésére.
A rendezvény minden évben megrendezésre kerül, számos hagyományőrző egyesület, civil szervezet, önkéntes bevonásával, Nagykáta és Tápióbicske koordinálásával. Valóságos népünnepély, ezen a napon az iskolák is zárva tartanak, illetve a lakosság apraja-nagyja szabadságot vesz ki, hogy részt vehessen rajta. Nem csupán a rendezvény helyszínét láthattuk, hagyományőrzők is jelen voltak, akik a vendégek tiszteletére egy ágyút is elsütöttek.
A Fegyverneki Művelődési Központ és Könyvtárban Molnár Barna intézményvezető röviden mesélt a helyi értékekről, látnivalókról. Ezt követően a jó gyakorlatban szereplő Lelovich György emlékének ápolásáról volt szó, akinek a hagyatékát őrzi az intézmény. A kiállítás megtekintése után az út a Kálvária-dombhoz vezetett, érintve a Holt-Tisza-partot, illetve a Sportpályát. A Kálvária-dombon megismerkedtünk annak természeti-kulturális értékeivel, történetével, azzal, hogy milyen szerepet tölt be Fegyvernek és az ide látogatók életében.
Molnár Barna mesélt a „solymászmiséről”, a megvalósításban résztvevő köz- és civil szféra összefogásának mikéntjeiről. Közben pedig testközelből is megismerkedhettünk ezekkel a gyönyörű madarakkal, és szemtanúi voltunk egy röptetésnek is. Szót ejtettek a dombhoz köthető képzőművészeti és irodalmi művek születésének támogatásáról, verset hallhattunk Mészáros Ildikó Príma díjas fegyverneki költőnő előadásában. A Kálvária-domb nagyon jó példaként szolgált arra, hogy egy meglévő természeti érték hogyan válik a település egyik arculati elemévé, ezzel is támogatva a kulturális alapú gazdaságfejlesztést. A domb ugyanis megjelenik fametszeteken, díszcsempéken és egyéb tárgyakon is – amelyekből a vendégek ajándékokat is kaptak.
Mindkét vendéglátó nagyon lelkiismeretesen és odaadóan készült erre a napra, hogy a rövid időkeret ellenére minél szélesebb perspektívában mutassák be látópontjukat, hiszen az elért eredményekre joggal lehetnek büszkék. A program garantálta a szakmai és mentális feltöltődést, tudásátadást, hála a történelmi és szakrális helyeknek, a természet közelségének.
