2026. május 20-21.
A programra nagy örömünkre különböző háttérrel rendelkező szakemberek érkeztek. Voltak, akik nagyvárosból, mások kistelepülésekről, akadtak, akik az ország más területeiről, de a közeli külhoni részekről is jöttek a szakmai programra. Voltak közművelődési szakemberek, településvezetők, egyesületi vezetők, munkatársak, akik mind azért jöttek, mert tanulni akartak, ellesni valami újat, átalakítani a maguk lehetőségei szerint, s majd megvalósítani azt.
A látóút elérte kitűzött célját, hiszen amit ígértünk, teljesült: megismerhettük és megtapasztalhattuk, hogy az érték, a tudás és a hagyományok milyen szorosan összefüggenek. Bizonyságot szerezhettünk arról, hogy a hagyományok nem csupán a múltról szólnak, hanem aktívan formálják a jelent és a jövőt is. A résztvevők személyes tapasztaláson keresztül átélhették, hogy az értékátadás nem egyszerűen információk közlése, hanem egy komplex folyamat, amely érzelmi kötődést, személyes példamutatást és közös élményeket foglal magában.
A három helyszín mindegyikén megtudtuk, hogy hogyan válik egy ötletből valóság, hogy megannyi munka, kitartás, elhivatottság, tenni akarás, összefogás kell a sikeres megvalósításhoz, majd annak fenntartásához. Mindenki azt mutatta be, amiben különleges és egyedi. Egyedi nézőpontjában, egyedi az adott téma feldolgozását illetően, egyedi helyszínét és tudásátadási formáját illetően. Mindhárom helyszínen bebizonyosodott, hogy a siker egyik fontos része az önkormányzat kultúratámogató hozzáállása. A látóútba bevont települések vezetői köszöntőjükben kiemelték, hogy számukra milyen fontos és támogatandó terület a kultúra. Mi sem mutatja jobban elköteleződésüket a kultúra és településük iránt, hogy ketten közülük a látóút mindkét napját velünk töltötték.
1. nap: Mátészalka – Minden, ami Szatmár-Bereg, a Fény városában
Első meglátogatott település Mátészalka volt, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye második legnagyobb települése. Utunkat a Tony Curtis Kávéházban kezdtük, ahol egy különleges helyszínen Dr. Hanusi Péter, a település polgármestere ismertette a település kulturális értékeit. „Amink van, abból főzünk” – ez a szlogen ezen a településen is érvényes, hiszen a már meglévőre építve, azt felkutatva, felújítva, megújítva mutatják be kulturális örökségeiket.
Eztán az „Értékek kapcsolódása” tematikus séta következett. Az élményalapú bemutató során megtekintettük a színész emlékét őrző gyűjteményt, s a rövid hollywoodi kitérő után végigsétáltunk a Kossuth utcán, ahol egykor a város kereskedelmi központja volt. A Szatmári Múzeumban bepillantást nyerhettünk a helyi sajátosságokba, a helyi megoldásokba. Sétánk a Minden, ami Szatmár-Bereg Egyesület által üzemeltetett boltban zárult. Gaálné Pótor Melinda, az egyesület elnöke mutatta be tevékenységüket: 50-60 helyi termelő, kézműves portékáit árusítják itt, közben összefogják a művelődő közösségeket, működésüket támogatva, fejlődésüket patronálva.
A „Helyet ad – Teret ad” jógyakorlat bemutatása során választ kaptunk a legfontosabb felvetésekre: hogyan indult, mi volt a cél, kik a tagok, hogyan fenntartható, mi a polcbérlés, mitől egyedi, s hogyan álljunk neki, ha adaptálni szeretnénk.
Kékcse: Egy hely, ahol jó lenni, és amiért jó itt lenni
Szekeres Katalin polgármesteri köszöntőjét követően bemutatta Kékcse települést, kiemelve, hogy mely kulturális elemekkel kerültek fel a térség kulturális palettájára. Kitért arra, hogy hogyan vonzzák be a lakosságot a közösségi életbe, s hogy mi a kulcsa a sikerüknek. Eztán a település központjában az épített örökségek mentén érkeztünk a Tájházhoz, a Pajtaszínház helyszínére.
Itt megtekintettük a helyi színjátszó csoport „Déryné hadművelet…” című előadását, majd részt vettünk az „Ezt én is meg tudom csinálni!” népi kézműves foglalkozáson. Példát kaptunk a mindenre kiterjedő tudatos tervezésre, s annak megvalósítására. A nap végén megismerkedtünk a Rétköz Konyhájával és annak séfjével, aki a térség ízeit ismertette meg velünk egy különleges, helyben termelt alapanyagokból készült vacsora során.
2. nap: Mándok – Hagyományok és fenntarthatóság
Mielőtt elindultunk volna Mándokra, közösen áttekintettük, mit láttunk, mit tapasztaltunk, mit viszünk haza a képzeletbeli tarisznyánkban.
Mándokon a „Jelenben a múlt” – helytörténeti gyűjtemény szerepét vizsgáltuk a közösségi ház életében. A résztvevők személyes tapasztaláson keresztül élhették át, hogy a helyi ízek és különlegességek készítése hogyan erősíti a közösségeket és mélyíti az összetartozást. A bemutató fókuszában a gyűjtemény létrehozása, bővítése, dokumentálása és a generációs hidak építése állt.
Onder Sándor polgármester köszöntője után Bakó Gáborné intézményvezető, majd Nemes Tiborné közművelődési munkatárs mutatta be a folyamatokat, az ötlet születésétől az éves tematikus programok kialakításáig. Kiváló, mások számára is követhető példa tárult elénk. Megismerkedtünk a Mándoki Amatőr Alkotók Közösségének tevékenységeivel, majd élményalapú gasztronómiai programon vettünk részt a Mándoki Ízőrzőkkel: sütöttünk kürtőskalácsot, töltöttünk szabolcsi töltött káposztát.
A két nap hozadékaként sok együttműködési lehetőség került elő, többen fellelkesülve jelezték igényüket a Látópont Cím elnyerésére. Végezetül megtekintettük a Mándoki Forgách Kastélyt, az épített kulturális örökség megmentésének szép példáját.
Sevella Zsuzsanna, mentor