Elindult a Vajdasági Közművelődési Mentor Mintaprogram
Örömmel jelentjük, hogy külhonban is elindult mentorálási tevékenységünk! 2026. február 13-15. között Bácskossuthfalván, az Ady Endre Művelődési Központ székházában találkozhattunk a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség civil szervezeteinek képviselőivel, akik Szabadkáról, Kúlából, Magyarkanizsáról, Bajmokról, Ludasról, Csókáról, Adáról, Pacsérról, Csantavérről, Zentáról és helyből, Bácskossuthfalváról érkeztek.
A mintaprogram célja, hogy a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséggel együttműködve támogassuk a Vajdasági Látópontokat, generáljuk a hálózat bővülését, valamint segítsük munkájuk ellátásában a helyi művelődési feladatokat önkéntesen ellátó civil szervezetek képviselőit. Célunk, hogy a KözösÉrték Egyesület módszertani és mentori erőforrásaira építve olyan szakmai hálózat jöjjön létre, amely a közösségi művelődés eszközeivel hatékonyan segíti mind a térségben, mind a szórványban élő vajdasági magyar közösségeket. További cél, hogy a Látópontok hálózata további aktív tagokkal bővüljön. A KözösÉrték Egyesületet képviselte Angyal László, Baloghné Uracs Marianna, Bodor Anita, Fróna Kata, Szabó Andrea és Csengei Ágota.
Angyal László megélései: Nagy várakozással készültem a moravicai találkozóra, egyrészt az ottani Látópont jó híre miatt, másrészt azért, mert nagyon vártam a találkozást a Délvidéken dolgozó szakemberekkel, akik a hazai feltételektől, lehetőségektől teljesen eltérően dolgoznak. Nagy élmény volt megismerni az ottani szakemberek elhivatottságát és azt a képességüket, hogy erős közösségekkel, alapvetően önfenntartó üzemmódban dolgoznak. A Látóponttal és a mentorálással kapcsolatos helyzetfeltáró beszélgetés egy rendkívül színes vajdasági képet eredményezett, számos szakmai feladattal és további együttműködési lehetőséggel. Számomra az egyik legfontosabb következtetés az volt, hogy a személyes találkozások és tapasztalatok megosztások rendszere még nem épült ki. A résztvevők megfogalmazták ennek szükségességét és már előre vetítettek néhány olyan területet, amelyen a közös gondolkodás, fejlesztés elindulhat az egyesület közreműködésével.
A tréning második napján, délután a Látópont lényegének és a Jógyakorlat alapfogalmának közös értelmezése és a gyakorlatban betöltött szerepének megismertetése volt a cél. A műhelymunka sikeresen bebizonyította, hogy a Látópont, a Látóút és a Jógyakorlat szakmai tartalmukban szervesen összekapcsolódó fogalmak. Az is felszínre került, hogy ez az összekapcsolódás csak akkor tud hatékonyan megvalósulni, ha a Látóponton dolgozó szakemberek megfelelő szemlélettel végzik tervező és megvalósító munkájukat. A műhelymunka egyszerű feladataival sikerült eloszlatni a Jógyakorlattal, illetve a módszertannal kapcsolatos kedvezőtlen beidegződéseket. A záró feladatában a résztvevők saját gyakorlatuk kreatív bemutatásával bizonyították be: értik a Jógyakorlatot és tudják annak szerepét egy Látóponton.
Bodor Anita élményei: Hatalmas élmény volt számomra megismerni a résztvevőket, a helyi sajátosságokat, a szakmai helyzeteket és emberi vonatkozású történeteket. Igyekeztünk egy tudatosan megtervezett, a helyi aktív képviselőkre fókuszáló, élményteli programot megvalósítani. Az ismerkedés bevezető-alapozó gyakorlatai elősegítették az egymásra hangolódást, és a tematizált bemutatkozás során mindannyian mesélhettünk magunkról, küldetésünkről, mely során szépen kibontakozott a vajdasági művelődési élet színes kavalkádja. Megismerhettük a helyiek feladatait, a térség sajátosságait, kihívásait. A frontális tudásmegosztás helyett a tapasztalat általi tanulás hatékony eszközeit használva, a játékos önismereti és csapatépítő tréningen az alábbi megállapításokra jutottunk.
Szakemberként elengedhetetlen a módszertani szemlélet alkalmazása és a szakmai önazonosság képviselete, illetve a személyiség munkaeszközként való alkalmazása, amelyek a fejlődés és a túlélés zálogai is egyben. A szakmai feladatellátáshoz nem elég a szaktudás, hanem az önismeret-önfejlesztés is egyre jobban előtérbe kerül. A mentorálás a művelődésben is hatékony eszköz, mely a helyi sajátosságokra építve tudja kifejteni széleskörű hatását. Egyedül nem megy. Sokan magukra hagyva dolgoznak a helyi közösségeikért. Érdemes tudatosabban kapcsolódni a hálózat tagjainak egymáshoz, hogy a közös összefogás megsokszorozza erejüket. A Látópont cím birtoklása elősegíti a módszertani szemlélet és a Jógyakorlatok bemutatásának elmélyítését. Tanulni egymástól, átadni egymásnak a tudást és a tapasztalatokat. Támogatni egymást és visszatükrözni egymásnak azt, ha valamiben nagyon jók vagyunk. Ez nem önteltség, hanem hitelesség, szakmai önazonosság és az erőforrások hatékony felhasználása. Úgy gondoljuk, hogy egy megalapozott, bizalomra és valós igényekre épülő szakmai program kezdő lépéseiben részesülhettünk. Köszönet érte!
Fróna Kata gondolatai: Ha két szóval kellene összefoglalnom a vajdasági magyar civil szervezeteknél tett látogatás élményét, a csodálatot és a tiszteletet emelném ki. Csodálattal ismertük meg azokat a példaértékű kezdeményezéseket és szakmailag megalapozott jó gyakorlatokat, amelyek élő és cselekvő közösségeket építenek. Mély tisztelet illeti őket azért az elhivatott, önkéntes munkáért, amellyel szeretettel és felelősséggel őrzik és erősítik a magyar közösségek identitását. Bízunk abban, hogy látogatásunk megerősítést jelentett számukra: munkájuk érték és példa. Arra biztatjuk őket, hogy pályázzanak a Látópont Címre, és reméljük, a következő pályázati ciklusban már a Címbirtokos szervezetek között köszönthetjük őket.
Csengei Ágota benyomásai: Útra keltünk – de valójában egy belső utazásra is elindultunk. Vajdasági napjaink során mélyen megtapasztaltam, milyen megtartó ereje van a kultúrának, és milyen csodálatosan összetartja ezeket a civil közösségeket az egymás iránti felelősség. Bácskossuthfalván és Szabadkán olyan emberekkel találkozhattam, akik hittel, rendíthetetlen kitartással és szeretettel őrzik mindazt, ami összeköt bennünket – múltat, értéket, identitást. Ez az út megerősített abban, hogy a közösségépítés a Vajdaságban sem csupán feladat vagy munka, hanem hivatás és szolgálat. A pénteki ismerkedés bensőséges pillanatai, majd a másnapi közös tréningmunka mind-mind közelebb vittek bennünket egymáshoz. Kapcsolatok születtek, bizalom épült, és valami láthatatlan, mégis nagyon erős szál kezdett összekötni minket. A házigazdák figyelmes gondoskodása és szeretetteljes vendéglátása még sokáig elkísér bennünket. Mindezekre pedig méltó koronát tett a szabadkai Népkör meglátogatása – egy hely, ahol a közösség szíve dobog. Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a szolgálatnak.
Szabó Andrea élményei: Hazafelé tartva azon gondolkodtam, milyen jó lenne most szóról szóra visszaidézni mindazt, amit átéltünk. A színeket. A tereket. A hangulatokat. Az arcokat. Jó lenne az egész világnak elmondani, kikkel találkoztunk, mit tapasztaltunk, mit kaptunk. És közben azt éreztem: nem találom a pontos szavakat. Pedig szeretek írni. Most mégis nehéz megfogalmazni azt a sok magasságot és mélységet, amelybe vajdasági – most már bátran mondhatom – barátaink vezettek be bennünket. Olyan történeteket, élethelyzeteket és törekvéseket ismertünk meg, amelyek egyszerre emelnek és elgondolkodtatnak. Az a természetes felelősség, amellyel identitásukat és közösségeiket őrzik, példaértékű. Számomra ez az út különösen izgalmas volt, hiszen újonnan csatlakoztam az egyesülethez és lehetőségem volt közelről figyelni mentoraink munkáját is. A felkészültséget, a figyelmet, a kérdezés kultúráját, a jelenlét minőségét. Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a folyamatnak, hogy tanulhattam tőlük is – szakmailag és emberileg egyaránt. Számomra ez a néhány nap nemcsak tapasztalat, hanem iránytű lett a további munkámhoz.