Tapasztalt közművelődési szakemberek, fesztiválszervezők és településvezetők vettek részt a KözösÉg Fesztivál két kerekasztal-beszélgetésében, amelyek nagy érdeklődés mellett zajlottak az első napon a kultúra fenntarthatósága témakörben.
Az első beszélgetés résztvevői (Aracs Eszter, Csonka Szilvia, Kun Zsófia, Nagy Zoltán, Óber Roland, Patkós Zsolt) arról gondolkodtak, hogyan lehet megtartani kulturális tereinket, milyen jövőképet látnak maguk előtt. Minden beszélgetőpartner a saját nézőpontjából közelítette meg a kérdést, és gazdagította néhány gondolattal az összképet.
Néhány alapvető feltételnek mindenképpen meg kell valósulnia: legyen a ház nyitva – és nyitott a szó minden értelmében, legyen vonzó, hívogató. Fontos a szakember személye, aki igazi kovásza lehet a helyi közösségnek, a kultúraközvetítés számos területén. Olyan kínálatot alakítsanak ki a kulturális terek, amely reagál a helyi igényekre – ugyanakkor ne egyszerűen kiszolgáljuk az igényeket, hanem formáljuk is azokat. A településvezetők szempontjából nem szabad anyagi teherként tekinteni az intézményekre, színterekre – a lehetőséget kell látni, amellyel hozzá tudnak járulni a település élhetőbbé, vonzóbbá tételéhez.
Arról is szót ejtett szinte minden beszélgetőpartner, hogy a kultúraközvetítés, a közművelődés olyan szakma, amit csak szívből, elhivatottan, lelkesen szabad és lehet sikeresen művelni. Ha ilyen szakemberek dolgoznak a településeken, akkor jöhetnek létre olyan innovatív kezdeményezések, amelyek biztosítják a következő generáció bekapcsolódását is, ilyen például a KULTÚRCSŰR.
A beszélgetés résztvevői azzal az üzenettel zárták a kerekasztalt, hogy fontos a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás, a megújulás, de a hagyományok megőrzése és továbbvitele is, amely nem lehet a múlt terhe, sokkal inkább a megújulás kiindulópontja.
A második beszélgetésben a kulturális fesztiválok fenntarthatóságáról esett szó – annak minden vonatkozásában. A beszélgetésben tapasztalt, nagytudású fesztiválszervezők vettek részt (Barta Dóra, Kolonics Erika, Oszkó-Jakab Natália, Sánta Zoltán), akik kisebb vagy egészen nagyszabású fesztiválok szemszögéből kapcsolódtak a témához. Szó esett arról, milyen ZÖLD megoldásokban gondolkodtak néhány évtizeddel ezelőtt – és mi a jelenlegi trend, például a repohár bevezetése valóban környezetbarát-e.
Szóba került a gazdasági szempontú fenntarthatóság, amely egészen mást jelent egy fizetős esemény, például a Művészetek Völgye kapcsán, illetve egy intézmény által önkormányzati támogatásból szervezett fesztivál esetében. Mások a kondíciók, de a kihívás közös: olyan eseményeket kell megszervezni, amelyek felkeltik a célcsoport figyelmét, érdeklődését, és a legoptimálisabban használják fel az erőforrásokat, amelyekkel a legjobb hatásokat érik el, a közönség a következő fesztiválon is jelen lesz.
Izgalmas felvetések hangoztak el azzal kapcsolatban is, hogyan befolyásolja a fesztiválszezont az éghajlatváltozás, mi lesz a nyári eseményekkel néhány év múlva. De arról is szó esett, meddig szabad/érdemes növelni egy-egy fesztivál kapacitásait, hol lehet megtalálni az optimális nagyságot, résztvevői létszámot.
A záró gondolatot itt is érdemes hazavinni: „Ha a kultúra nyer – Európa is nyer.”