Három település, három egészen különböző közösségi történet és két nap, amely alatt a Pannon Egyetem hallgatói nemcsak jó gyakorlatokat ismerhettek meg, hanem egy kicsit bele is láthattak abba, mi minden történik egy-egy sikeres közösségi kezdeményezés mögött.
Szeptember 23-án reggel Kemenesszentpéteren kezdődött legutóbbi Látóutunk. Innen Pápateszérre vezetett tovább az út, majd másnap Écsen, a Cifra Udvarban folytatódott a kulturális kalandozás. Kísérő mentorunk ezúttal Kovács Norbert Cimbi, Kiscsősz polgármestere volt.
A programra a Pannon Egyetem másod- és harmadéves hallgatói érkeztek, így különösen fontos volt számunkra, hogy ne csupán kész, jól működő programokat lássanak. Szerettük volna, ha találkoznak azokkal az emberekkel is, akik ezeket létrehozzák, hallják a történeteket az első ötlettől a megvalósításig, és közben kérdezhetnek, tapasztalhatnak, kipróbálhatnak dolgokat.
Mert egy Látóút számunkra éppen ettől több egyszerű szakmai látogatásnál.
Kemenesszentpéter – ahol a helyi érték valóban közös érték
Kemenesszentpéteren hamar megtapasztalhattuk, hogy egy kis településen mennyi minden történhet, ha vannak emberek, akik fontosnak érzik mindazt, ami körülveszi őket. A közösség munkáját Törekiné Takács Beáta polgármester asszony mutatta be.
A Közösségi Térben indult a nap, ahol Polgármester Asszony színes, élvezetes előadása és a települési értéktárról készült rövidfilm segítségével először egy kicsit közelebbről is megismerhettük a falut. Aztán elindultunk, hogy mindezt a valóságban is felfedezzük.
Templom, emlékház, emlékmű, festett kerítés, kápolna – egymás után kerültek elő a település történetének kisebb-nagyobb darabjai. Közben pedig egyre világosabbá vált, hogy itt nem önmagában egy épület vagy egy régi történet az igazán érdekes, hanem az a munka, amelynek során a helyiek saját értékeiket felismerik, összegyűjtik, megőrzik és továbbadják.
A Müller Tanya – Strucc Farm már egy egészen más oldalát mutatta meg Kemenesszentpéternek. Helyi vállalkozás, helyi termékek – és újabb példa arra, hogy egy település értékei sokféleképpen kapcsolódhatnak egymáshoz.
Ebéd után pedig lesétáltunk a Rába-partra. Ez a hely nem egyszerűen szép természeti környezet, hanem a helyi közösségi élet egyik kedvelt színtere is. Itt került vízre a közösen útnak indított palackposta is.
Kicsit játék, kicsit jelkép – és nekünk nagyon is Látóúthoz illő gondolat. Hiszen ezeken az alkalmakon mi is valami hasonlót teszünk: ötleteket, történeteket, tapasztalatokat indítunk útnak, amelyekről talán csak később derül ki, hol érnek majd partot.
Innen már Pápateszér felé vettük az irányt.
Malmok között, közösségekről
Pápateszér egészen más történettel várt bennünket.
A Bakonyalján járunk, a vízimalmok világában, ahol a helyi természeti és kulturális értékekből az elmúlt években tudatosan építkeztek. Itt azt figyelhettük meg, hogyan válhat az örökség megőrzése közösségépítéssé, településfejlesztéssé, sőt akár helyi gazdaságfejlesztéssé is. Ennek a munkának motorja Völfinger Béla polgármester, aki igazi fejlesztői szemlélettel vezeti a falut, lépésről lépésre építve a közösséget.
A beszélgetést hamar felváltotta a helyszíni tapasztalás. Közösségi tér, tájház, majd a Bögi malom következett, közben pedig előkerültek a malommentés és malomépítés történetei, az újjáéledő szőlőspince-közösség és természetesen azok az emberek is, akik nélkül mindez nem történhetett volna meg.
A nap végére mi magunk is egy malomban kötöttünk ki: a Schwarcz malomban várt bennünket a szállás és a vacsora.
Egy hosszú szakmai nap után talán ezek a kötetlenebb órák is legalább annyira fontosak. Amikor már nincs „hivatalos program”, de az asztal körül tovább folytatódnak a beszélgetések. Előkerül, kinek mi tetszett, mit csinálna másképp, mi az, amit akár saját közösségében is el tudna képzelni.
Másnap reggel még maradtunk egy kicsit Pápateszéren. Megnéztük az Esterházy Örökség részét képező épületegyüttest, és megismertük a település egyik különleges közösségi programját, a már 17. alkalommal megvalósuló Élő Betlehemes Játékot, amely több száz embert képes megmozgatni.
Pápateszérről egy mondatot mindenképpen érdemes magunkkal vinni:
„Minden fejlesztés alapja a helyi társadalmi akarat és erő, az identitás és a kultúra.”
A két nap során látottak után ennek már egészen más súlya volt.
Aztán újra útra keltünk. Következett Écs.
Ahol egy cifra szoba és a digitális világ is jól megfér egymás mellett
Écsen már maga az érkezés is rendhagyó volt. Nem egyszerűen besétáltunk egy intézménybe. A Kossuth utcai „Üdvözlő” ponttól együtt indultunk felfelé a hegyre, hogy megérkezzünk a Cifra Udvarba, ahol Deésy Gábor, a Cifra Műhely Közhasznú Kulturális Egyesület elnöke és közössége várt bennünket.
És itt valóban volt mit felfedezni.
Megismertük a Piknik-Vásárt, amely a helyi értékek és közösségek találkozóhelyévé vált. Beléptünk egy különleges mérai cifra szobába, amelynek kézzel festett bútorai Erdélyből hozták el egy másik táj motívumait és történeteit.
De nem azért érkeztünk, hogy mindent csak megnézzünk.
Alkotótársak is lettünk.
A nádtetős ház egyik szobájában közösen rendeztük az ágyat, mindenki hozzátehetett valamit a készülő térhez. Talán apróságnak tűnik, de nagyon jól megmutatta azt a szemléletet, amely a Cifra Udvar egészét áthatja: a közösség attól lesz valóban közösség, hogy nemcsak jelen vagyunk benne, hanem hozzá is teszünk valamit.
És amikor már azt gondoltuk, hogy egy cifra szoba önmagában is elég különleges, következett a „kulturális innováció”.
Digitális időutazás, amelyben a múlt és a jelen, a hagyomány és a technológia találkozott. Egy másik perspektívából léphettünk be a mérai színek és formák világába, VR-szemüvegen keresztül.
Nagyon jó példája volt annak, hogy a hagyományőrzésnek nem azt jelenti, hogy mindent pontosan úgy mutatunk meg, ahogyan évtizedekkel ezelőtt tettük. Az érték maradhat ugyanaz, miközben az átadás módja, eszköze változik, megújul, és képes megszólítani egy újabb generációt is.
Még a közös étkezés is része lett ennek a gondolkodásnak, saját tányérral és evőeszközzel pedig a fenntarthatóság sem csak beszédtéma maradt.
Mit viszünk haza egy Látóútról?
Talán ezt a kérdést érdemes feltenni minden ilyen szakmai utazás végén.
Kemenesszentpéter, Pápateszér és Écs három teljesen különböző település, három eltérő közösségi történettel. Mégis volt bennük valami nagyon hasonló.
Mindenhol abból építkeznek, ami helyben van.
Egy folyópartból. Egy régi malomból. Egy települési történetből. Egy cifra szobából. Egy közösség emlékeiből, tudásából, tenni akarásából.
És talán éppen ezt volt különösen fontos megmutatni a Pannon Egyetem hallgatóinak. A közösségszervezés ugyanis nemcsak módszerekből, rendezvénytervekből és elméletekből áll. Emberekből áll. Abból, hogy valaki egyszer azt mondja: ezzel érdemes lenne kezdeni valamit. Aztán társakat talál hozzá, dolgozik rajta, hibázik, újratervez, és egyszer csak megszületik valami, amit már jó gyakorlatként mutathat meg másoknak.
Mi pedig pontosan ezért indulunk újra és újra Látóútra.
Hogy ezeket a történeteket ne csak elmeséljük egymásnak, hanem lássuk, megtapasztaljuk, kérdezzünk róluk – és vigyünk belőlük valamit tovább.
Köszönjük Kemenesszentpéter, Pápateszér és Écs Látópontok vezetőinek, közösségeinek és valamennyi közreműködőnek, hogy megmutatták nekünk saját értékeiket, eredményeiket és az azok mögött húzódó munkát. Köszönjük a Pannon Egyetem hallgatóinak a kíváncsiságot és az aktív részvételt, Kovács Norbert Cimbi mentorunknak pedig, hogy mentorként segített abban, ne csak nézzünk – lássunk is!
Mert a Látóút végén nem az a legfontosabb, hány helyet láttunk. Hanem az, hogy hány gondolat indult velünk tovább.
– Szabó Andrea
A program a Petőfi Kulturális Program keretében a Magyar Kormány támogatásával, a Nemzeti Művelődési Intézet koordinációjában valósul meg.
További fotók facebook oldalunkon elérhetők: